az esküvői készülődés férfiszemmel

immár három hete, h házasok vagyunk. három hete kb. ilyenkor sikerült ágyba keveredni az esküvő után.
szomorú tapasztalat és egy röpke közvéleménykutatás az ismerősi körben megerősíti, h a nászéjszaka 100ból 99szer nem zajlik a lagzi után. leggyakoribb okok:  fáradtság, részegen hortyogó rokonok a szomszéd szobában. :)
felveszem a történet fonalát ott, h elhúztam öltözni.

szóval elő van készítve a ruhám, az öltözés egy férfinál nem nagy kunszt, max fél óra. remegő kézzel gombolgattam, a nyakkendőnél egy kis segítséget kértem, de tényleg nem volt több 15 percnél. reggel persze észrevettem, h a zsebbe való fityfiritty a nyakkendőre tűzve maradt, de ez nem látszott a zsebembe meg ugye a virág volt. hamarosan átvedlett a vőfély barátom és a fotósok is készen áltak, így következett egy kis hagyományőrzés. kivonultunka  ház elé,  vőfélyLászló a hatalmas felszalagozott fakanállal kongatta a kaput, majd mivel ez nem volt elég zajos a pléh gázóradobozt, ez már elég hangos volt, és kurjangattunk a menyaszonyért! kis rábeszéléssel sikerültz kikérnünk. akkor láttam először a ruháját, hát nagyon szép volt. nyamnyam! érdekes, nem, h egy jó ruha jellemzője, h azonnal le akarja venni az ember a lányról? :D
mehettünk fényképézkedni a közeli múzeum parkjába. többiek meg mentek a helyszínre.
érdemes megjegyezni, h szeleburdi rockzenész barátunk ebbena percben telefonált, hogy nincs az a vonat amire számított (hazudott neki az elvira.hu. előfordul mostanában, megjegyzem! máv sucks), és kb egy óra múlva lesz a következő, így azt gondolja kibringázna, nálunk lefürödne, lejönne. ez rendben is van, de nem lesz itthon senki. na majd megoldja. nagyon vártuk, uh rossz lett volna ha nem ér ide.
erről jut eszembe, közben lizard, akinek a meghívók szépségét köszönhetjük, szólt, h nem tud jönni. ő akkor volt itthon egy hetet a brit birodalomból és vasárnap indult vissza, szülei meg néztek csúnyán, h utolsó este el akar menni. mi már kihúztuk náluk a gyufát előző évben, amikor a hasonló hazautazás első napján elhívtuk lizardot egy buliba, uh nem erőltettük, tényleg jobb mindenkinek a családi béke. azért persze bántuk mindannyian, de azért (is) van a videó (remélem Tyutyó jó lesz!!!).
na szóval elgurultunk Anitával és Gerivel fotózkodni. a földrajzi múzeum kertje marha szép, enyhén rontotta a képet, h vmi zenélős kórusos rendezvény zajlott így kb százan bámultunk minket a vonósok helyett ahogy pózolunk és vigyorgunk boldogan. egyébkéánt e kert sokkal parkosabb, mint ez a kép mutatja. ennek a tetős épületneka  túloldalán buja növényzet meg nagy fák vannak, és itt is, csak pont a fotó háta mögött.
A képeket még nem láttuk, de már szervezzük az összefutást! :D
elkezdtük, kattogott masina, kaptuk az insturkciókat, lett vagy 500 kép, de álítólag minden csukva volt a szemem. :D belesütött a nap, na! :)))) minden oldalról és pózícióban szépelegtünk, kattkattkattkatt. azt hiszem erről írni többet nem nagyon lehet, majd beszélnek a képek.
közbe telefonált rockzenész barátunk, h már a helyszínen is van, ugyanis megkérte a tesóját, h hozza ki. frappáns megoldásával önmagát, minket és mindenkit aki kicsit is ismeri meglepve az elsők között érkezett. elmúlt a Pánik. vettünk cigit, mert az egy szál sem volt egyikünknél se (le kell szokni, fúj, bleő!), vizet is kaptunk és elegánsan a vadász kisvendéglőbe gurultunk.
útközbe dudáltunk egyautós konvojként, de elromlott a  duda. :D
megérkeztünk. köszöntünk a rokonoknak barátoknak, látszott, h midneki nagyon várja már a bulit, én a szemem sarkából láttam ám, h többen gyülekeztek már a hűtött italok mellett! (zene: yonderboi, paul anka, michelle bubble)
utolsó egyeztetések a forgatókönyvről, a hamarosan megérkező anyakönyvvezetőkkel (egy tapasztalt hölgy  és egy fiatal lány, látszott, h ő "tanuló"). ellenőrizték a tanúk papírjait, meg a mi papírjainkat, kirakták a zászlót, a nagykönyvet, átadtuk a mi oklevelünket amire mind a négy tanú aláír.
egy jó tanács, a neveket kiejtését mindenképp beszéljétek meg, ha vkit nem eszerűen szabónak meg kissnek hívnak, mert ebből volt egy kis félrebeszélés menyasszony nevét illetően. :D
még egy jó tanács: egy kis kézkrém a gyűrűsujjakra, h simán csússzon fel a gyűrű, jól mutasson a fotókon meg a videón, ne taszigálás meg rángatás legyen.
egy nagy levegő.
még egy.
mehet a menet!

elindul a zene (matrix soundtrack - Clubbed To Death), tesóm és a lánya megy elől, pár másodpercre rá a másik tanúpár, Dorka és Lackó. Majd én anyuval. vigyorgok nagyon.
megérkezünk, zene vált (depeche mode - Freelove), elindul menyasszony is apukájával. (itt volt egy kis baki, ez a szám ugyanius egy kis zörgéssel, nyekergéssel indul és a DJ el felejtett beletekerni).
nagy sóhaj, eléjük lépek, átveszem az én szépséges menyasszonyom.
az anyakönyvvezető lány beszélni kezd, néha beleles a papírjába, nekünk is az első, nincs semmi baj.
illetve... nálam itt kezd el-eltőrni a mécses. nem gondoltam volna. amikor egymásra nézünk menyasszonnyal nem bírom tovább, összefut és kicsodul a szememből a könny. ettől persze ő is sír. és ahogy hallom mögöttünk is, ahogy észreveszik a meghatottságunkat. látom, hogy Anita is könnyezik a fotómasina mögött. :)
az igeneket persze érthetően és hangosan tudjuk mondani, de az aláírásnál (puccini: turandot - nessum dorma ária) potyog a könnyem ahogy a szülőköszöntésnél is (tavaszi szél). ahogy körbenézek a vendégeken, mindenki törülget és mosolyog.
a gyűrűk felhúzásánál kezdünk rendbe jönni, a krém beválik, de az én gyűrűm leugrik a párnáról és az asztal alá szaladna, ha el nem kapnánk. itt nevetünk végre, és suttyomba lopok egy csókot, amiért az anyakönyvvezető viccesen-megrovóan néz, mert éppen azt mondja, hogy "az első, hitvesi, hivatalos csókkal". megtörténik, csókoljuk egymást, majd öleljük, és megint csókoljuk.
lehet ha sorrendet kicsit keverem...? teljesen más világba jártam.
itt a pezsgős koccintás rész, és a gratulációk következtek (apocalyptica válogatás), sok ölelést, csókot kaptunk, mi már megkönnyebbülten viszonoztuk férj-és-feleségként. olyan jó, h a sok szeretett rokon és barát mind ottvolt! olyanok akik fontosak nekünk, és örömmel jöttek. itt is sírtam persze picit néha.
aztán kaptuk a sok rizst a nyakunkba! :D szánk tele lett vele, gyorsan csókolózni kezdtünk, közbe nagy üdvrivalgások és taps közepette hullott a fejünkre az áldás. nekem ez nagyon teszett annak ellenére, h pár mag a számba kötött ki a csók ellenére, a sötétbarna öltönyön meg egy kis nyomot hagyott. reggel menyasszony hajából még mindig potyogott és az én zsebem,be is maradt egy marék. :D menyasszony, ó bocsánat! kicsi feleségem mesélte, hogy a menyecskeruhába bújásnál az egész ruhája, és még a cicifixe is tele volt! :D de jó móka, szép gesztus és ajánlom mindenkinek!!! következett a csokor eldobása (én spec a szervezésnél azt hittem h el kell dobnia szép csokrát, de megnyugtattak, h készül egy dobócsokor, ugyanolyan virágokból, csak aerodinamikusan szorosra kötve kézbőlkitépés állóan), volt 6-7 jelentkező, végül menyasszony, na, feleség barátnője kapta el. a barátja szerintem kicist megijedt! :D
Ezzel a szertartás véget ért.
Fotóztunk még sokat mindenkivel csapatosan-párosan, immár megkönnyebbülve, házasként.

Jó érzés volt. jó érzés most is.

ahogy az izgulás-uidegesség elmúlt kezdtünk éhesek lenni, jöjjön már az a vacsora!