az esküvői készülődés férfiszemmel

immár három hete, h házasok vagyunk. három hete kb. ilyenkor sikerült ágyba keveredni az esküvő után.
szomorú tapasztalat és egy röpke közvéleménykutatás az ismerősi körben megerősíti, h a nászéjszaka 100ból 99szer nem zajlik a lagzi után. leggyakoribb okok:  fáradtság, részegen hortyogó rokonok a szomszéd szobában. :)
felveszem a történet fonalát ott, h elhúztam öltözni.

szóval elő van készítve a ruhám, az öltözés egy férfinál nem nagy kunszt, max fél óra. remegő kézzel gombolgattam, a nyakkendőnél egy kis segítséget kértem, de tényleg nem volt több 15 percnél. reggel persze észrevettem, h a zsebbe való fityfiritty a nyakkendőre tűzve maradt, de ez nem látszott a zsebembe meg ugye a virág volt. hamarosan átvedlett a vőfély barátom és a fotósok is készen áltak, így következett egy kis hagyományőrzés. kivonultunka  ház elé,  vőfélyLászló a hatalmas felszalagozott fakanállal kongatta a kaput, majd mivel ez nem volt elég zajos a pléh gázóradobozt, ez már elég hangos volt, és kurjangattunk a menyaszonyért! kis rábeszéléssel sikerültz kikérnünk. akkor láttam először a ruháját, hát nagyon szép volt. nyamnyam! érdekes, nem, h egy jó ruha jellemzője, h azonnal le akarja venni az ember a lányról? :D
mehettünk fényképézkedni a közeli múzeum parkjába. többiek meg mentek a helyszínre.
érdemes megjegyezni, h szeleburdi rockzenész barátunk ebbena percben telefonált, hogy nincs az a vonat amire számított (hazudott neki az elvira.hu. előfordul mostanában, megjegyzem! máv sucks), és kb egy óra múlva lesz a következő, így azt gondolja kibringázna, nálunk lefürödne, lejönne. ez rendben is van, de nem lesz itthon senki. na majd megoldja. nagyon vártuk, uh rossz lett volna ha nem ér ide.
erről jut eszembe, közben lizard, akinek a meghívók szépségét köszönhetjük, szólt, h nem tud jönni. ő akkor volt itthon egy hetet a brit birodalomból és vasárnap indult vissza, szülei meg néztek csúnyán, h utolsó este el akar menni. mi már kihúztuk náluk a gyufát előző évben, amikor a hasonló hazautazás első napján elhívtuk lizardot egy buliba, uh nem erőltettük, tényleg jobb mindenkinek a családi béke. azért persze bántuk mindannyian, de azért (is) van a videó (remélem Tyutyó jó lesz!!!).
na szóval elgurultunk Anitával és Gerivel fotózkodni. a földrajzi múzeum kertje marha szép, enyhén rontotta a képet, h vmi zenélős kórusos rendezvény zajlott így kb százan bámultunk minket a vonósok helyett ahogy pózolunk és vigyorgunk boldogan. egyébkéánt e kert sokkal parkosabb, mint ez a kép mutatja. ennek a tetős épületneka  túloldalán buja növényzet meg nagy fák vannak, és itt is, csak pont a fotó háta mögött.
A képeket még nem láttuk, de már szervezzük az összefutást! :D
elkezdtük, kattogott masina, kaptuk az insturkciókat, lett vagy 500 kép, de álítólag minden csukva volt a szemem. :D belesütött a nap, na! :)))) minden oldalról és pózícióban szépelegtünk, kattkattkattkatt. azt hiszem erről írni többet nem nagyon lehet, majd beszélnek a képek.
közbe telefonált rockzenész barátunk, h már a helyszínen is van, ugyanis megkérte a tesóját, h hozza ki. frappáns megoldásával önmagát, minket és mindenkit aki kicsit is ismeri meglepve az elsők között érkezett. elmúlt a Pánik. vettünk cigit, mert az egy szál sem volt egyikünknél se (le kell szokni, fúj, bleő!), vizet is kaptunk és elegánsan a vadász kisvendéglőbe gurultunk.
útközbe dudáltunk egyautós konvojként, de elromlott a  duda. :D
megérkeztünk. köszöntünk a rokonoknak barátoknak, látszott, h midneki nagyon várja már a bulit, én a szemem sarkából láttam ám, h többen gyülekeztek már a hűtött italok mellett! (zene: yonderboi, paul anka, michelle bubble)
utolsó egyeztetések a forgatókönyvről, a hamarosan megérkező anyakönyvvezetőkkel (egy tapasztalt hölgy  és egy fiatal lány, látszott, h ő "tanuló"). ellenőrizték a tanúk papírjait, meg a mi papírjainkat, kirakták a zászlót, a nagykönyvet, átadtuk a mi oklevelünket amire mind a négy tanú aláír.
egy jó tanács, a neveket kiejtését mindenképp beszéljétek meg, ha vkit nem eszerűen szabónak meg kissnek hívnak, mert ebből volt egy kis félrebeszélés menyasszony nevét illetően. :D
még egy jó tanács: egy kis kézkrém a gyűrűsujjakra, h simán csússzon fel a gyűrű, jól mutasson a fotókon meg a videón, ne taszigálás meg rángatás legyen.
egy nagy levegő.
még egy.
mehet a menet!

elindul a zene (matrix soundtrack - Clubbed To Death), tesóm és a lánya megy elől, pár másodpercre rá a másik tanúpár, Dorka és Lackó. Majd én anyuval. vigyorgok nagyon.
megérkezünk, zene vált (depeche mode - Freelove), elindul menyasszony is apukájával. (itt volt egy kis baki, ez a szám ugyanius egy kis zörgéssel, nyekergéssel indul és a DJ el felejtett beletekerni).
nagy sóhaj, eléjük lépek, átveszem az én szépséges menyasszonyom.
az anyakönyvvezető lány beszélni kezd, néha beleles a papírjába, nekünk is az első, nincs semmi baj.
illetve... nálam itt kezd el-eltőrni a mécses. nem gondoltam volna. amikor egymásra nézünk menyasszonnyal nem bírom tovább, összefut és kicsodul a szememből a könny. ettől persze ő is sír. és ahogy hallom mögöttünk is, ahogy észreveszik a meghatottságunkat. látom, hogy Anita is könnyezik a fotómasina mögött. :)
az igeneket persze érthetően és hangosan tudjuk mondani, de az aláírásnál (puccini: turandot - nessum dorma ária) potyog a könnyem ahogy a szülőköszöntésnél is (tavaszi szél). ahogy körbenézek a vendégeken, mindenki törülget és mosolyog.
a gyűrűk felhúzásánál kezdünk rendbe jönni, a krém beválik, de az én gyűrűm leugrik a párnáról és az asztal alá szaladna, ha el nem kapnánk. itt nevetünk végre, és suttyomba lopok egy csókot, amiért az anyakönyvvezető viccesen-megrovóan néz, mert éppen azt mondja, hogy "az első, hitvesi, hivatalos csókkal". megtörténik, csókoljuk egymást, majd öleljük, és megint csókoljuk.
lehet ha sorrendet kicsit keverem...? teljesen más világba jártam.
itt a pezsgős koccintás rész, és a gratulációk következtek (apocalyptica válogatás), sok ölelést, csókot kaptunk, mi már megkönnyebbülten viszonoztuk férj-és-feleségként. olyan jó, h a sok szeretett rokon és barát mind ottvolt! olyanok akik fontosak nekünk, és örömmel jöttek. itt is sírtam persze picit néha.
aztán kaptuk a sok rizst a nyakunkba! :D szánk tele lett vele, gyorsan csókolózni kezdtünk, közbe nagy üdvrivalgások és taps közepette hullott a fejünkre az áldás. nekem ez nagyon teszett annak ellenére, h pár mag a számba kötött ki a csók ellenére, a sötétbarna öltönyön meg egy kis nyomot hagyott. reggel menyasszony hajából még mindig potyogott és az én zsebem,be is maradt egy marék. :D menyasszony, ó bocsánat! kicsi feleségem mesélte, hogy a menyecskeruhába bújásnál az egész ruhája, és még a cicifixe is tele volt! :D de jó móka, szép gesztus és ajánlom mindenkinek!!! következett a csokor eldobása (én spec a szervezésnél azt hittem h el kell dobnia szép csokrát, de megnyugtattak, h készül egy dobócsokor, ugyanolyan virágokból, csak aerodinamikusan szorosra kötve kézbőlkitépés állóan), volt 6-7 jelentkező, végül menyasszony, na, feleség barátnője kapta el. a barátja szerintem kicist megijedt! :D
Ezzel a szertartás véget ért.
Fotóztunk még sokat mindenkivel csapatosan-párosan, immár megkönnyebbülve, házasként.

Jó érzés volt. jó érzés most is.

ahogy az izgulás-uidegesség elmúlt kezdtünk éhesek lenni, jöjjön már az a vacsora!

törlesztem a majd háromhetes adósságot: íme esküvőnk napja, első rész.

szóval a sok várakozás, szervezés után elérkeztünk esküvőnk napjához.
reggel magunktól ébredtünk vmikor 7 és 8 között, tápászkodás kvzés, örülés, h ma van a Nagy Nap. 9 körül már érkezik a vőfély úr, tesóm és tánckorrepetitorunk is egy utolsó próbára.

jöttek is sorban, tesóm meghozta a tömény italokat. benéztünk a teherautó hátuljába - pálinkaszaga volt. hm. mi a fene? szétrobbant egy liter vilmos meg egy johnny walker... bár tudtam, h én este nem innék ezekből, nagy szomorúságot éreztem. elfolyt az a sok jó szesz.
-De nem lesz csirkeszaga a terítőknek, meg a székszoknyáknak - mondta a tesóm. :) 
(ki volt amugy takarítva fertőtlenítve amugy is a kocsi, de így pláne).
megérkezik vőfély úr és kísérője, hamarosan Ildikó a tánctanárunk is, anyu és tesóm balra el sütikért, pogikért, díszekért stb, mi próbálunk egy zsemlét letolni a torkunkon és rájövünk: itt ma nem lesz tánc, egyszerűen nem vagyunk rá képesek. a lábaink botok,a  gyomrunk egy kőgolyó. közbe jönnek szervezési problémák Ildi rádióműsorával kapcsolatban, el is kell mennie. ő is vigasztal: bennünk vannak a táncok. reméljük.

lassan dél van elröpült vhogy az idő, én tényleg nem is tudom hogyan. mehetünk a fodrászhoz, közbe a barátok és rokonok díszítik a helyszínt. menyasszonyt bemossák-becsavarják, mehet egy órára a búra alá. közbe a fodrász lány rájön, h az én fejemmel is kell vmit kezdeni. megmossa, beszárítja, meg egy rakás trükk és marha jól nézek ki, de tényleg.
menyasszony is készül, marha jó csavart loknikat meg némi feltűzést kap, igazi díva így.

megérkezik értem vőfély úr, megyünk a virágokért, jelentése szerint a díszítésnél esemény nem történt, midneki lelkesen és profin dolgozik.
a virágok teljesen rendben vannak, csak hűvösön tartsuk őket. szépek, tetszenek. telefonos segítséget kérek és kapok menyasszonytól , így kiürítema hűtőt és benn landolnaka  csokrok. :) még jó h ilyen nagy frigónk van. :D

(jött egy kis meló, folyt köv)

folytatván:

fél négy. alig hogy hazaérünk és elhelyezzem a bokrokat a hűvösbe jön egy telefon a díszítőktől:
a fő asztalnál 6 hely van és nincsenek meg az ültetők.
mondom mi az h fő asztal? U alakúról volt szó, ott az ültetés. hát nincs ott. hoppá!
én odaadtam mutinak más papírokkal, ő nem tudta h Laciéknak nincs ilyenje, el se vitte magával, a vendéglősöknek meg nem adtama sok eszemmel, sőt meg se mutattam h hogy szeretnénk, mert uyg gondoltam, amjd a tervrajz alapjána  díszítésnél kiderül.
na szóval egy kis, gond, amre akkor persze sikítva is hisztizve reagáltam teljesen férfiasan, ráadásul Lackó barátom is hallotta, mert nem raktam le atelefont, csak földhöz basztam :D na remélem azért nem terjeszti! :D
kocsiba le, elhúzunk a helyszínre, még jó, h ilyen közel van, megnézem mia helyzet.
végül nem nagy a gond, ahogy így átlátom, bár vmiért a fő asztal külön van és mellette két oszlopban a vendégek asztala, ami végülis U alak, csak enm érnek össze sarkoknál az asztalok úgy ahogy azt elképzeltem, ill, nem fog 10 ember ülni mellettünk.
átszervezés, szülők ülnek mellénk, barátok a jobbunkon, rokonok a balunkon. midnekinek meg van a helye, az ültetőket is elvittem, na akkor ez rendben. haza.

arra már nem emlékszem, h előtte vagy utána meséltem menyasszonynak, de egy pillanatra elsápadt, ám megnyugtattam, h minden el van sikálva.
közbe eljutot a tudatomig az is, h milyen frankón ki lett díszítve az egész hely. sokkal több virág, borostyán, lufik, girlandok, masnik, tök szép, sokkal szebb mint számítottam. a díszítők pedig nagy egyetértésbe dícsérik egymást, h milyen jól megértették ki mit tervez, hogy legyen és h vita és sértődés nélkül megoldottak mindent. ezt már szeretem! :D

megnyugodtunk és elhúztunk öltözni. már nagyon izgultunk.

onnan folytatom majd, h sikerül-e felöltöznöm...

ha a péntek 13 szerencsétlen nap, akkor ezt a logikát követve a péntek 20 sem szerencsésebb sokkal, gondoltam.
az élet erre a kifacsart logikámra rácáfolt, az esküvő előtti péntek, ha jól emlékszem már hercehurcák nélkül, bár mozgalmasan zajlott.

hogy is volt..? ja igen, még ki kellett nyomtatni az ültetőket, meg a Házassági Oklevelet,de egész Érden nem lehetett rohadék HP 342 színes patront kapni. komolyan. 10 km-t bringáztam 3 helyre és csak egy nyavajás utántöltő készletet kaptam 3K-ért, ami nem müködik rendesen, de a tököm is CMYK színű lett...
szóval péntek reggel, amíg menyasszony szemére nagy pillákat szereltek én lementem a körzeti tesco áruházba és beszereztem az árút. itt kellett volna kezdeni. gond elhárítva, nyomtatás megkezdődhet.
legyártottam az ültetőket (talán picit kicsik lettek,  4x7 cm félbehajtva), családonként egyet, ugy gondoltam ha vannak 4-5-en csak el tudnak helyezkedni. (jól gondoltam)
csináltam egy szép házassági oklevelet, mert én ugye két tanút szerettem volna mindenképp. amire elvileg törvényi lehetőségem is van, mert ugy szól, h tanúknak kell aláírni, de nem úgy, h 1-1 tanúnak. az ombudsman elvileg ezt ajánlja az anyakönyvvezetőknek, a mieink nem tudtak róla, és azt mondta, h az anyakönyvben egy -egy hely van kialakítva aláírásra, tehát egy-egy ember írja be oda a nevét, de ha gondoljunk csináljunk ilyen oklevelet és azt azt írja alá akit szeretnénk. hát csináltunk. :) menyasszonynak is két "tanúja" lett, mert a keresztlányom aki koszorúslányként üzemel és a gyűrűket hordja a gyűrűpárnán majd, na szóval ő is aláírja.

na ez megvolt, mi van még? ja le kell csiszolni egy kicsit a tegnap ácsolt asztalt, elő a tescós rezgőcsiszolót azt csihanta. ez is kész. mi volt még? ja igen lemenni a sátorhoz (akkor rakták az aljzatot) és rendeznia számlát, mr. sátorral.
bringára fel, gurulás (kell egy kocsi...), lejattolás, dumálás, perkálás. minden rendben. tiszta Sziget-feeling a sátor. :D befutottak aközelben lakó nagybartyesz és nagynénisz, megtekinteni a helyet és tervezgetni a tegnap este megbeszélt díszt a kis kuckóra ahol a szertartás lesz. ezt is megbeszéltük, gurulhatunk haza, ők meg elszaladnak a dísz-virágokért.
fél úton sem vagyunk, amikor csörögnek, h van egy kis gond a krém-színű krizikkel, vagyi, h nagyon sárgák. oksa feltekerünk, itt vagyunk fél kilóméterre, csak az a gond, h hegynek fel kell menni. nembaj, hősiesen küzdünk.
a virágokkal szerencsére nincs baj, menyasszony pont ilyeneket gondolt, ez rendben. megnyugvás, hazamenés.

nemsokára jön fotós-kisasszony (és asszisztens férjura) vmint a vőfély uccsó (és igaziból eslő is) egyeztetésre. milesz, hogylesz, stb. ezt most nem részletezem, gördülékenyen megegyeztünk. kezdünk megnyugodni.

este 8 óra van. jön Ildikó az utolsó táncpróbára, lemegyünk a helyszínre, h a nagy helyen próbáljunk. zene CDre kiír, magnó felkap levonulunk.
és írtó bénák vagyunk.
újból próba.
még rosszabbak, ha lehetséges.
elfelejtettük a koreográfiát. nem jönnek össze a forgások. kiesünk a ritmusból. hatalmas cserebogarak támadnak meg. ijesztő ez a nagy hely.
próbáljuk a keringőt akkor... az még megy vmennyire, de közel sem tökéletes.
kétségbeesés.
pánik.
elkeseredés.

fáradtak vagyunk.

akkor holnap reggel kilenckor egy utolsó kétségbeesett próba otthon. de lehet h hagyni kéne az egészet... nincs kapacitásunk rá. kimerültünk.
Ildikó tartja bennünk a lelket, h bennünk van a tánc, csak most a sok macera miatt nem jön össze.köszönjük. :) igyekszünk.
akkor holnap reggel.

nagy nap lesz és milyen mozgalmas!

ja és a cserebogarakkal is kezdeni kéne vmit, mert rajokban zuhanóbombáznak.

nem emlékeztem jól az elején, mégis hercehurcás nap volt ez a péntek20.

esküvő előtt csütörtökön és pénteken szabin voltunk, naivan azt gondolva, h egy kicsit rápihenünk.
gondolom nem kell ecsetelni, h mennyit sikerült tényleg pihenni. gyakorlatilag végig loholásban voltunk, vmit mindig kellett rendezni, sátrat kifizetni (már kedden felhúzták, csak az aljzat maradt péntekre, h ne korhadjon ki a gyep alatta), díszítést, virágot elrendezni, ja és persze a menyasszonyi ruhát elhozni.

a ruha rendben volt, elhoztuk, én persze szombatig nem láthattam, nem is láttam. a sok macera és huzavona és egyéb okok miatt Nikétől és Dávidtól még 25% kedvezményt is kaptunk. korrekt eljárás, de hát végig nagyon rendesek voltak minden szempontból, nem véltelenül ajánlottuk őket a rokonoknak is.

a legnagyobb gondban azzal voltunk, h a titkos-meglepetéses dolgot nem tudtuk gyakorolni. természetesen nem arról volt szó, amit az index-fórumon írtam (motoros mutatvány kifeszített drótkötélen lángoló láncfűrészekkel), hanem két táncról.
nyitótáncnak angol keringőt választottunk, a Cotton club singers "Moon river" c. számára (aminek az eredetije vmi film betétdala, de most nem jut eszembe melyiknek). ez ment jobban, mert a kb 3 percre tervezett produkcióban a tánc sebessége miatt kevesebb trükk kellet. egy gond volt, itthon nem tudtuk egyhuzamban gyakorolni, mert kicsi a lakás (mármint a tánchoz), és nagy forgásokhoz kell vagy 5 méter. :)
éjfél utáni visszatérős, menyecske-vőcske ruhás táncnak pedig egy pörgős rockit, rock'n'roll-t (hogy a farncba kell írni..?) választottunk, a mi stílusunkhoz közel eső Billy Idol számra a "Dancing with myself"-re. ez is marha jól ment, el is fértünk otthon, de azt kellett tapasztalni, h a nagy nap felé közeledve egyre romlik a teljesítményünk, vagy a koncentrációkészségünk. nem mentek olyan dolgok amik amugy igen.
végül az esküvőn a dolgok ugy alakultak spontán, h utóbbit nem is tudtuk teljesen pompájában előadni, de a keringő a nézők szerint nagyon szép volt. apróbb gikszer, h persze nem tudtuk a menyasszonyi ruhában gyakorolni, és kicsit letapostam néha, ami megtorpanáshoz vezetett.

Kedves Daniella és Ildikó!
Nagyon köszönjük nektek a sok segítséget amit kaptunk a tánchoz!!!

amikor jók voltunk, az a ti érdemetek, amikor kicsit bénáztunk, az a miénk. :)
erősen fontolgatjuk, h máskor is eljárunk vhova táncolni.

Mondanom sem kell más gondok is közbejöttek. pl. jól lemértem a szertartás helyszínén a tűzrakóhelyet, ami fölé jokkmokk asztalt terveztem rakni, és azon lett volna az anyakönyv a zászló. jól mértem, csak nem pontosan, mintegy 30 centi difi volt... csütörtök délután fújtama riadót a nagybátyáméknak, h sügősen kell a segítség, asztal kell ácsolni!
fatalepre el, szerencsére ott volt némi ismeretség, kaptunk faanyagot ingyen, nagybátyám pedig át tudott jönni délután-este, és amig anyu, menyasszony és  nagybratyesz felesége még a díszítésről egyeztetett mi ácsoltunk, egy nem is akármilyen asztalt. majdnem pingpongasztal méretű, andrás-keresztekkel merevített asztal. jó is lesz később itt az udvarban mindenes asztalnak sütések meg barkácsolások esetére is.
az asztalba az utolsó facsavarokat csavartuk, amikor jött Ildikó táncolni (mondtam h sűrű nap), táncoltunk is. akkor még jól ment.

megbeszéltünk egy pénteki főpróbát a helyszínen a sátorban az aljzat tesztelésére, meg a nagy fogások gyakorlására és már véget is ért a nyugalmas csütörtök...

még másfél nap volt hátra a mennyegzőig.

itt vagyunk megint, mehetünk vissza  hétköznapokba.

kibírtunk volna még egy hetet a balcsi partján simán...

A lakodalom rendben és boldogan lezajlott, szépen irogatok majd róla még, csak így már kevesebb a motiváció, érthető, nem? :)