jóban vagyunk a rokonokkal, jó fejek is, van egy rakás barátunk, és amugy is szeretem megadni a dolgoknak a módját.
"visszahozza az árát"
á, mennyire utálom ezt hallani! nekem, nekünk ez nem erről szól.
eleve tök cikinek tartom vkit csak a szertartásra meghívni, utána meg húzzon haza, többiek meg el vacsorázni. mennyire rosszul jön már ez ki. ennyi erővel mondhatnák azt is nekik h "figyelj, nem nézzük ki belőled, h annyi nászajándékot adsz, amennyibe a meghívásod kerül".
ez rettenetes.
mi ugy döntöttünk, hogy mindenkit mindenhova elhívunk. mondjuk könnyű az eset, mert nem lesz templomi, a polgárit pedig a lagzi helyszínén szeretnénk tartani.
mi eleve nem számolunk nászajándékokkal, a kecóba minden megvan, ha vki meg pénzzel szeretné megtámogatnia friss házasokat, hát akkor nagyon köszönjük szépen. tartunk menyasszonytáncot, ott oda lehet adni amit gondol.
de ezzel sose számolunk. ha lesz jó, ha nem akkor semmi baj.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.