mint említettem a zene nálunk egy nagy, hát ha nem is probléma, de mindenképpen kihívás.
voltunk egy esküvőn, ahol kifejezetten fiatalokra volt kihegyezve a zene, retro diszkó, DJvel. én alapvetően jól éreztem magam, és a 40-50 fő nagy része is, de a vőlegény szülei, nagyszülei, illetve az én anyukám sem ismerte ezeket a zenéket és nem is tudott rá csörögni. ők egy kicsit kizárva érezhették magukat.
mi nagyon örültünk, h nem stramli van.
aztán voltunk az esküvőnk helyszínén ugy másfél éve egy igazi stramliszintis szülinapi partin, itt bizonyosságot nyert, h mi, ellentétben a családom nagy részével, nem igazán indulunk be erre. nem mintha meglepetésként ért volna. ekkor világossá vált, hogy a zene választással baj lesz.
pl., hogy a menyasszony szó szerint otthagyná az esküvőt, ha megszólalna az add ide a didit.
itt a városban vannak jóhírű esküvőzenekarok, voltam is már ilyen esküvőn, végülis a sajét műfajukban tényleg jók. de nekünk van pár olyan, a kapcsolatunk bizonyos pontjait  meghatározó zenénk, amiket egy stamlizenekar nem tud eljátszani, de jobb is h nem próbálja meg.
lesz az is, de inkább táncolható, vidám zenéket szeretnénk, vacsora alatt egy kis kanálcsörgés elnyomó swinget, és természetesen az idősebbek számára is élvezhető lagzirockot.
csíkos gatya is kivétel.
ezért logikus választás volt, hogy egy DJ-t kell kerítenünk. azt hiszem ezzel kapcsolatban van egy kis szerencsénk, mert tesóm egyik haverja foglalkozik ilyesmivel, és ő az a korosztály, akinek nem idegen a mi zenénk és a lakodalmas sem. írtam neki, nagyon várom a válaszát.
drukkoljatok.